Melyek a papság legégetőbb kérdései? Hogyan jelenik meg a kispapok képzésében a mentálhigiéné? Tóth András görögkatolikus pap 2020 óta dolgozik a papok lelki jóllétért a Váci Egyházmegye spirituálisaként – egyszerre mentálhigiénés ...
Szegénységből reménységbe: egy roma férfi valóra vált álma
Horváth József és felesége, Zsuzsanna Kárpátalján, Kisgejőcön élnek roma-magyar házasságban. Két gyermeket nevelnek. József gyermekként megtapasztalta a mélyszegénységet és a kiközösítést származása miatt. Ma a feleségével együtt alapított Reményteljes Roma Jövő civil szervezet által a hasonló helyzetben lévő roma embereknek nyújtanak segítséget.

Olvasási idő: 7 perc
Zsuzsannával még gimnáziumi éveim alatt ismerkedtem meg. Jó kapcsolatot ápoltunk annak ellenére, hogy ő már végzősként fogadott minket, elsősöket. Elfogadó személyiségét magam is megtapasztaltam. Közösségi média oldalán fedeztem fel, hogy egy civil szervezetet működtet roma származású férjével, és amit ott láttam, nagyon megtetszett, felkeltette a kíváncsiságom. A roma világnap kapcsán kerestem fel őt és férjét interjút kérve, és mivel én távol, Budapestre kerültem azóta, beszélgetésünkre online került sor.
Meséljetek magatokról!
Zsuzsanna: Egy Ungvárhoz közeli településen, Szürtében születtem háromgyermekes családban. Felsőfokú végzettséget az Ungvári Nemzeti Egyetem kémia szakán szereztem. Már az egyetemi éveim alatt cigánymisszióban szolgáltam gyerekek között, akiket a nővérem által ismertem meg közelebbről. Önkéntesként református hittanórát, vasárnapi iskolát tartottam, majd nyári táborokat is szerveztem. Az egyetem elvégzése után Hollandiában töltöttem egy évet önkéntesként. 2010-ben pedig, amikor hazatértem, kapcsolatba léptem egy ottani szervezettel, akik roma felzárkóztatási intézményeket támogattak, óvodákat, napközis otthonokat több kárpátaljai járásban.
Később a szervezet koordinátoraként láttam, hogy ezek az intézmények a roma gyerekek számára hidat jelentenek a kisebbségi társadalomból a többségi társadalom felé.
Könnyebben tudtak helyt állni az iskolában az itt szerzett alapokkal.
József: Szintén egy Ungvárhoz közeli településen, Tiszaágteleken születtem és tanultam. Ötgyermekes családban nőttem fel. Már gyermekoromban arról álmodoztam, hogy egyszer majd, ha nagy leszek és lehetőségem lesz, azokat az embereket fogom segíteni, akik hozzám hasonló körülmények között élnek.
Nap mint nap megtapasztaltam a nyomort, kiközösítést. Nem örültek a jelenlétemnek, egyszerűen a roma származásom miatt.
Isten úgy vezette az életemet, hogy sikerült megvalósítanom azt, amiről korábban csak álmodni mertem. Több mint 10 évvel ezelőtt gyakorlatilag segédlelkészi feladatokat láttam el a környék roma gyülekezeteiben. A gyerekeket, fiatalokat, akikkel foglalkoztam, arra buzdítottam, legyen életcéljuk.
Hogyan találtatok egymásra?
József: Amikor Zsuzsa visszajött az önkéntes éve letelte után és a holland szervezet koordinátoraként kezdett dolgozni, munkatársakká váltunk. Eszembe jutott akkor, hogy korábban már láttam egy buszon ülve, akkor integettem is neki. 3 év után összeházasodtunk.
Zsuzsanna: Amint említettem, már egyetem mellett foglalkoztam roma gyerekekkel. Ott találkoztunk először Józsival. Amikor évek múlva ez a szolgálat a munkámmá is vált, sok mindent együtt kellett elvégeznünk. Lassan kialakult egy kapocs köztünk, amiről kiderült, nagyon erős. Idén leszünk 10 éve házasok.
Hogyan sikerült kitörni a mélyszegénységből?
József: Nem volt előttem példakép, de cél igen. Nem a szüleim példáját akartam követni, szerettem volna többre vinni, mint ők. Láttam magam körül az alkoholizmus következményeit, romboló hatását. Már gyerekként tudtam, én nem szeretnék azzal együtt élni. A testvéreim is törekednek, hogy valahogy jobb legyen az életük.
Láttam azt is, hogy nincs esélyegyenlőség, pedig minket is Isten teremtett. Ki akartam törni, hogy másokon is segíthessek.
Zsuzsanna: Az, hogy kapcsolatba került az egyházzal, hogy elkezdett járni a gyülekezetbe, szintén ezt segítette elő. Amikor szolgálatot is vállat, ő maga vált sok roma gyermek számára példaképpé.
Találkoztál a társadalom negatív kritikájával, mert roma férjet választottál?
Zsuzsanna: Elég toleráns embernek születtem, és házasságkötésünk előtt már tíz éve roma közegben mozogtam. Éppen ezért nekem ez nem tűnt természetellenesnek, de aztán a társadalom előítéletével találkoztam. Nagyon jó csapatunk volt az egyetemen, azelőtt akárhol találkoztunk a városban, az út túloldaláról is köszöntünk egymásnak. Most viszont, mikor ketten sétáltunk végig a városon, szembejött egy-két volt évfolyamtársam, nem köszöntek, sőt lesújtó pillantásokkal találkoztam. Szintén emlékezetes, amikor egy ruhaüzletbe betértünk vásárolni. Mivel nem találtuk meg, amit szerettünk volna, hamarosan indultunk kifelé.
Az eladó az ajtónál várt minket, átnézte a csomagjainkat, majd meghúzta a férjemen az inget, és megkérdezte: „Ezt most magadra vetted, hogy ne kelljen kifizetni?” Amit akkor éreztem, nem tudom elfelejteni…
A barátnőm szavai sokat segítettek, aki arra biztatott, ne figyeljek ezekre a megjegyzésekre, mert felemészti az egész életemet. A férjem mellett én élek, én vagyok mellette boldog. Aki roma, még mindig másodrangú személynek számít.
Két évvel ezelőtt, már házaspárként alapítottátok meg a Reményteljes Roma Jövő civil szervezetet. Milyen céllal hoztátok létre?
Zsuzsanna: A háború miatt sok cigány család is külföldre kényszerült, bár megélhetési okokból már korábban többen elhagyták az országot. Jónéhány gyerek így külföldön született, de amikor hazatértek, szükségessé vált az ukrán okmányok beszerzése. Nem tudták, hová forduljanak segítségért, hiteles információért. Sajnos többször találkoztak ügyintézéseik során korrupcióval, ami anyagi terhet rótt a családra, nem egy esetben pedig így is csak hamis okmányokhoz jutottak hozzá.
A szervezeten keresztül a roma emberek dokumentumaiban segítünk, hiteles információt nyújtunk, ingyenesen.
Ha kell, elkísérjük őket a hivatalokba, ukrán nyelvtudás hiányában fordítunk nekik. Így már ukrán állampolgárságot kapnak, létező személyekké válnak egy hosszú folyamat végén. Olyan eset is előfordul, hogy gyermeke születésekor már az édesanya sem rendelkezik személyi igazolvánnyal, így a gyermek hivatalos ügyeit sem tudja elindítani. Akár generációkon keresztül mintha nem is léteznének, ami pedig nehézséget jelent egy óvodai, iskolai beiratkozás során vagy éppen akkor, amikor valaki hivatalos munkahelyre szeretne jelentkezni. Személyi igazolvány nélkül nincs esélyük a felzárkózásra.
A szervezet tevékenysége időközben bővült. Milyen segítséget nyújt még?
József: Szintén a gyerekkori álmom teljesül azáltal, hogy adományokkal is segítjük a roma közösségeket. Ha valaki jelzi, hogy szeretné támogatni a roma embereket, a szervezetünkön keresztül lehetőséget biztosítunk erre. Időnként élelmiszert, higiéniai csomagot osztunk, de volt, hogy más jellegű segítséget kaptunk, így azzal segítettünk. A folyamatos ápolást igénylő, mozgáskorlátozott embereknek is próbálunk minél több segítséget nyújtani.
Rendhagyó programokkal is segítitek a roma közösségeket, melyek szakemberek bevonásával valósulnak meg. Miért tartjátok fontosnak ezen események megszervezését?
József: Legutóbbi rendezvényünk a Soha ne vágd le a szárnyamat! címmel került megrendezésre. Az alkoholizmus megviseli a családokat, a gyerekek sok esetben veszekedések, bántalmazások közepette élnek. A felzárkóztató intézményekben dolgozó munkatársak sokszor érzékelik, hogy valami nincs rendben a gyerek otthoni környezetében. A program által megpróbáltunk ezeknek a munkatársaknak segíteni, irányt mutatni, hogy ne engedjék csak sodródni a gyermekeket, az ilyen problémákat megfelelően tudják kezelni, súlyos esetekben pedig jelezzék is a megfelelő hivatalos szerv felé.
Zsuzsanna: Anyává válás hat alkalmas tanfolyamunkkal a fiatal édesanyákat kívántuk segíteni a roma közösségekben is, más-más témákat érintve.
Egyik előadónk egy gyermekorvos volt. Általa is szerettük volna felhívni az anyukák figyelmét a védőoltás beadatásának fontosságára, mert ez sajnos nem kis problémát jelent.
Szintén hiánypótló programunk volt, amikor jogi tanácsadást tartottunk gyakorló jogász segítségével. Falakba ütköznek a romák akkor is, amikor lakcímüket szeretnék bejelenteni, hisz a roma telepek nagy része nincs feltüntetve a térképeken. Jogilag nem léteznek.
Miben különbözik a szervezetetek más, szintén romákkal foglalkozó szervezetektől?
Zsuzsanna: Úgy érzem, Istentől kaptam erre elhívást. Ha ez az Ő parancsa, akkor nem tehetek mást, mint teljesítem. A másik a hitelesség: ha segítséget kérnek, addig járunk el az ügyben, amíg a végére nem érünk.
Célunk, hogy senki ne érezze, csak ígérgetünk, hanem valós legyen a segítségnyújtás.
Nagyon fontos ez a már említett hazatérő romáknak, akik közül többekre ugyanaz a nyomor vár, mint amit itt hagytak. Szóbeli biztatással és kézzel fogható segítség formájában is mellettük állunk. Integrációjukat igyekszünk segíteni.
József: A szervezet neve tükrözi a régi vágyamat, hogy legyen reménye a romáknak, legyen más a jövő, mint a múlt.
Hány településre, közösségre terjed ki a szervezet tevékenysége?
Zsuzsanna: Tizenhárom település roma közösségében igyekszünk segítséget nyújtani, ami három kistérséget ölel fel. Minden településen van 2-3 önkéntesünk. 25 fős csapattal dolgozunk, akik helyi szinten mindenben segítenek.
Érkeznek visszajelzések, látjátok a szervezet munkájának eredményeit?
Zsuzsanna: Látjuk a munkánk általi fejlődést.
Előfordul, hogy idősebb korosztályhoz tartozó személyek jelzik, szeretnének megtanulni írni-olvasni.
A programokon résztvevők viszik tovább az ott hallottakat, így terjed tovább szájról-szájra.
Nemcsak az általatok alapított szervezet, de a munkahelyetek által is a roma közösségeket segítitek. Mivel foglalkoztok?
Zsuzsanna: Az ENSZ menekültügyi szervezete, az UNHCR végrehajtó partnere a NEEKA Ukraine – magyar nyelvre lefordítva: Nemzetközi Egészségügyi és Környezetvédelmi Alapítvány –, melynek mediátoraként dolgozom. Megkeresem azokat az embereket, akiknek segítségre van szükségük. A szervezetünkhöz hasonló tevékenységet folytatnak már hosszú évek óta.
József: Ugyanezen szervezet gyermekvédelmi osztályának munkatársaként dolgozom, így a feleségemmel kollégák vagyunk. Évekkel ezelőtt kerültem kapcsolatba az alapítvánnyal, de akkor két éven keresztül önkéntesként segítettem a munkájukat. Ezen kívül kistérségi képviselőként is tevékenykedek, nemcsak a roma közösséget, hanem az egész települést képviselve.
Mit szeretnétek még a jövőben megvalósítani?
József: Egyik tervünk épp a védőoltások elmaradása miatt fogalmazódott meg bennünk.
Szeretnénk orvosi ügyeletet biztosítani az egyik roma óvoda épületében, ahová a szülők egyszerűbben eljuthatnak.
Így az orvos helyben végezné el a kötelező vizsgálatokat, adná be a védőoltásokat. Ezért sokat kell még imádkoznunk, mert szponzorok nélkül nem tudjuk megvalósítani. Ugyanebben az épületben felnőttképzést indítanánk a már felnőtt, de írástudatlan romák számára, amihez szükség van tanárra, iskolaszerekre is. Szeretnénk számítástechnikai oktatást biztosítani a roma fiataloknak, ami egyre inkább nélkülözhetetlenné válik, de az iskolákban sok esetben hiányzik a szükséges felszerelés.
További tervünk még, hogy fiatal anyák számára varrókört indítsunk, hogy megtanuljanak varrógépen varrni, és esélyük nyíljon arra is, hogy varrodában kapjanak munkát. Mindenképpen szeretnénk hozzájárulni, hogy a roma embereknek az írás-olvasás elsajátításán túl egyre több lehetőségük nyíljon arra, hogy kitörjenek a szegénységből.
Van valami elérhetőségetek, bankszámlaszámotok azok számára, akik szeretnének ezeknek a csodálatos terveknek a megvalósulásához hozzájárulni?
Zsuzsanna: Mivel a számlavezetés elég költséges egy szervezetnek, még nem rendelkezünk bankszámlaszámmal. A közeljövőben tervezzük megnyitni. Kiválasztottuk a bankot, ahonnan a legjobb ajánlatot már meg is kaptuk.
Telefonszám és Viber: +380 687985203
Facebook/Messenger: Надійне Майбутнє Ромів
-
-
Olvasóink támogatásának köszönhetően ez a cikkünk is ingyenesen hozzáférhető. Ha tetszenek írásaink, oszd meg őket barátaiddal, iratkozz fel heti hírlevelünkre, legyél te is a támogatónk!
Fotó: A Horváth család fotóarchívumából