Közeledés a szenvedés titkához – Keresztút 7.

Olvasási idő: 3 perc

2001 nagypéntekén a Colosseumban John Henry Newman írásaiból összeállított elmélkedések és fohászok hangzottak el. A keresztút záró stációit járjuk be. Az előző állomásokat, különböző szerzőktől, a Lelkiség rovatban itt, itt, itt, itt, itt és itt olvashatjuk.

XIII.  Jézus meghal a kereszten

Evangélium Szent Máté könyvéből (Mt 27,45-47.50)

Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Krisztus?

A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borult az egész földre. Kilenc óra tájban Jézus felkiáltott, hangosan mondva: „Éli, éli, lamma szabaktani?” Vagyis: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Ezt hallva az ott állók közül néhányan megjegyezték: „Illést hívja.” (…) Jézus még egyszer hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.

Elmélkedés

Consummatum est. Beteljesedett, minden célba ért. Megvalósult Isten irántunk való szeretetének misztériuma. Az ár ki van fizetve és mi meg vagyunk váltva. A Mennyei Atya, hogy kimutassa irántunk tanúsított különleges jóságát, úgy rendelte el, hogy nem bocsát meg nekünk fizetség nélkül. Kegyességében önmaga számára értékessé tett minket. Amiért fizetünk, azt értékesnek tartjuk. Ő megválthatott volna bennünket minden fizetség nélkül is, csupán akaratának egy „fiat”-jával. De hogy megmutassa irántunk való szeretetét, meghatározta ennek árát, és ha létezhet egy értünk fizetendő ár, egy váltságdíj, amit bűneink kiengeszteléséért elkérhetett, az nem lehetett más, csakis Fia halála a mi emberi természetünkben.

Könyörgés

Ó, Istenem és Atyám,

Te oly nagyra becsültél minket,

hogy a létező legmagasabb árat fizetted bűnös lelkeinkért.

Nem úgy kellene-e mindenekfölött szeretnünk

és választanunk téged, mint egyetlen javunkat

és az egyedül szükségest?

Keresztre feszített Jézus, Isten bölcsessége és hatalma,

Tiéd minden tisztelet és dicsőség, mindörökké. Ámen.

XIV. Jézust sírba teszik

Evangélium Szent Máté könyvéből (Mt 27,57-60)

Amikor már estére járt az idő, jött egy József nevű jómódú arimateai ember, aki maga is Jézus tanítványa volt. Bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Pilátus elrendelte, hogy adják ki neki. József levette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte, s sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír bejáratához nagy követ hengerített, és elment.

Elmélkedés

Jézus örök győzelme küszöbén mintha távolabb lenne a győzelemtől, mint valaha. Rövidesen belép országába, hogy ég és föld fölött uralkodjék, de most élettelenül, halotti lepelbe göngyölve fekszik egy sziklamélyedésben, kősírba zárva. Hamarosan azonban dicsőséges lelki teste lesz, mellyel minden anyagon áthatol, és a gondolatnál gyorsabban jut majd el bárhova. Teste hamarosan felmegy a Mennybe.

Könyörgés

Ó, Jézus, add, hogy bízzunk benned,

kérjük, szánj nekünk a tiédhez hasonló sorsot!

Add meg nekünk a bizonyosságot,

hogy minél nyomorúságosabbak vagyunk,

annál közelebb vagyunk hozzád;

minél jobban kigúnyolnak az emberek,

Te annál inkább fölemelsz minket;

minél inkább megvetnek az emberek,

Te annál jobban felmagasztalsz;

minél inkább elfelejtenek,

Te annál jobban megemlékezel rólunk;

minél inkább elhagynak,

Te annyival közelebb viszel magadhoz.

Jézus, földbe ejtett rózsa, búzaszem, amely várja, hogy szárba szökkenjen,

Jézus, az új Ember dicsőséges ikonja,

fogadd buzgó és szakadatlan dicsőítésünket! Ámen.

Záró imádság

Ó, Istenünk,

Te egyszülött Fiad drága vérével

akartad megszentelni a Kereszt jelét.

Könyörögve kérünk,

hogy mindig és mindenütt élvezhessük oltalmadat,

mi, akik örömmel fogadjuk,

hogy kitüntetsz e szent Kereszttel.

Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

A szerzőről

Szent John Henry Newman (1801–1890)

anglikán édesapa gyermekeként, anyai ágon francia kálvinista felmenők leszármazottjaként született Londonban. Anglikán, majd katolikus papként és teológusként szolgált. Az egyházatyák tanulmányozása indította el a katolizálás felé. Fontos volt számára a minőségi nevelés-oktatás: az angliai Néri Szent Fülöp Oratóriumot és két fiúiskolát is alapított. XIII. Leó pápa kreálta bíborossá 1879-ben. Élete utolsó éveit csaknem teljes vakságban élte le, szüntelen a rózsafüzért imádkozva. Számára a teológia több volt, mint tudomány, semminek sem tekintette azt személyes vallásosság, az élet megszentelése nélkül.

Összegyűjtött írásai még életében 37 kötetben jelentek meg, amit még 6 posztumusz kötet követett. Teológiai munkássága jelentős hatással volt a II. vatikáni zsinat gondolatiságára. Ferenc pápa 2019-ben szentté avatta.