Nagyböjti készület a művészet erejével

Olvasási idő: 3 perc

A böjti időszak egy 19. századi orosz festő alkotásait juttatja eszembe. Nyikolaj Nyikolajevics Ge (1831–1894) Tolsztoj kortársa és barátja volt. Festményeire még jó néhány évvel ezelőtt hívta fel a figyelmemet Liliana Ratner, egy azóta, 2016 decemberében elhunyt moszkvai grafikusművész. Akkoriban Liliana asszony ‘Művészet és kereszténység’ címmel tartott előadás-sorozatot, amelynek során elragadóan ismertette különböző orosz és más művészek kereszténységhez köthető alkotásait. Az ő kiváló előadása szerettette meg velem végleg Nyikolaj Ge művészetét. A napokban, hogy kiszakadjak a hétköznapokból, s egyfajta nagyböjti hangolódásként is, újra megcsodáltam e művek eredetijét a moszkvai Állami Tretyakov Galériában.

A cikk nyitóképén is látható Lelkiismeret: Júdás című festményen a művész az iskarióti Júdás mély, végtelen magányát mutatja be, miután elárulta Jézust.

A hold hideg fénye, a fekete éjszaka, a körülötte lévő üresség szinte részesévé teszi az embert Júdás e nagy gyötrelmének.

Egyedül áll a sötét úton, az út végében derengő fényt és néhány embert lát, de ekkor már tudja, hogy soha többé nem fog hozzájuk eljutni. A kép nagyon erős benyomást tesz rám. Íme az ember, , aki hibát követett el, mindent elveszített, és már nem látja a kiutat. A táj olyasmi, mint amilyen egy atomkatasztrófa után lehet. Bár a romokat nem láthatjuk, hiszen azok belül, a belső térben vannak – a lélek az, ami „szétrobban”, örök kínokra ítélve.

A művészettörténészek szerint Nyikolaj Ge így akart reagálni az individualizmus akkoriban elterjedő eszméire. Hatására sokan úgy gondolták, szükséges a saját „én”-jüket felszabadítani az abban a korban tiszteletben tartott normák alól.

Milyen időszerű ez ma, a 21. században is, a mindent elárasztó individualizmus és az ember elmagányosodásának korában! Milyen gyakran érzem, érezzük, hogy beborít a sötét és a hideg, és csak a szeretteink adta melegség, a jóakarat és az őszinte, egyszerű mosoly ad erőt tovább menni, legyőzni a nehézségeket és újra békére lelni.

Már egy más dimenzióban, továbblépek Nyikolaj Ge más műveihez. Elsőként az Utolsó vacsora címűhöz. Nem a megszokott ábrázolás ez, a tanítványok és Jézus nem az asztal körül ülnek szép rendben. Egy sokkal családiasabb jelenetet látunk, van terített asztal, de nem akkora, hogy körbeüljék, az előtérben ott látjuk a lábmosás kellékeit, a tanítványok a kevés ülőalkalmatosságon, egymáshoz közel húzódva ülnek a Mester körül.

Jézus félig fekszik, fejét a karjával támasztja, és tekintete nagyon szomorú.

Ő és a körülötte lévők mind fénybe burkolóznak, s ennek mintegy kontrasztjaként előttük egy teljesen fekete alak látható, aki hátat fordít a fénynek, Jézusnak és az apostoloknak. Nem kétséges, hogy ki az áruló. Az arcát nem látjuk, a sötétségbe vész.

Továbblépve a következő, Mi az igazság? című festmény témája az a jelenet, amikor Jézus Pilátus előtt áll. Jézust megvádolják, hogy megpróbálta megragadni a hatalmat és ezért Poncius Pilátus elé viszik, hogy ő tegyen igazságot. A festmény címe egy idézet János evangéliumából. Pilátus megkérdezte Jézust: „Mi az igazság?” Mivel Jézus nem válaszolt, kiment a zsidókhoz, és így szólt hozzájuk: „Semmi vétket nem találok benne.”

Ez a festmény is eltér a korabeli megszokott ábrázolástól:

Jézus itt árnyékban van, a vele szemközt álló Pilátust viszont megvilágítja a nap, pedig általában a sötétséget a rosszal, a világosságot a jóval azonosították.

Másrészt az sem szokványos, hogy Jézust ennyire kimerültnek, törékenynek ábrázolta. Júdea helytartója hátat fordít nekünk, miközben Jézussal beszélget. Aranyszínű köntösbe öltözve, hatalmas termetével mégis ő dominál ebben a jelenetben. Az árnyékban maradó Jézus szürkeségében is megmutatja nekünk, hogy a jó csendben és békésen legyőzi a rosszat.

* * *

A nagyböjtben Jézus életére és szenvedésére tekintünk. Ahogy szemléltem ezeket a festményeket, beléptem Nyikolaj Ge világába, és vele Jézus utolsó napjaiba, s ezzel együtt a mindenkor és mindenhol jelen lévő szenvedések világába. Az orosz művészet ezen példái megérintik a lelkemet, és elgondolkodtatnak az értékekről, a mindennapi döntésekről, és segítenek még mélyebben felkészülni a Húsvétra.